- Teremtek egy földet.
- Minek?
 

Így kezdődött az egész. Hiába ágáltam ellene, hiába mondtam, hogy hülyeség az egész… Annyi rendszer van a galaxisban, minek még egy? De ennek aztán beszélhetek. Ez megy és csinálja. Hülye. „Ó, valami magasztos, valami fennkölt” – sipákolta magából kikelve, én meg elmentem hányni, gondoltam, mire visszaérek, majdcsak abbahagyja ezt a hülyeséget. De nem így lett. Egész nap ezen ügyködött. Mindenféle törmelékeket kellett összekaparni az űrből, és abból végül megalkotta a „nagy” művet. Föld. Hah… mintha nem lenne amúgy is elég belőle. De nem ez a legdurvább az egészben. Végülis egy bolygót összekaparni űrszemétből nem nagy kunszt.

- Nahát, ez kietlen és puszta vala, és setétség is vala a mélység színén.
- Nahát, miket nem mondasz. Mégis mit gondoltál? Az eddigi többezer galacsinkészítés során sem volt ez másként.
- Teremtek világosságot.
- Ne fáraszd magad, ott a Solaris, dobd bele az egészet, és pókerezzünk inkább.
- Csend! Ez most más lesz, mint a többi.
- Nohiszen… - azt hiszem, itt törhetett el valami az öregben, mert olyat tett, amit még soha: a póker szó hallatán csak legyintett, és egy halom kóbor gázból meg mindenféle bolygóközi hulladékból csinált egy új napot. A már meglévő hatvan kvadrilliárd másik nap mellé. Pályára állította az újonnan létrehozott földet, és elindult a kálváriám. Persze akkor még nem tudtam, mi az a kálvária, csak amikor Krisztus felcipelte a Calvaria-ra a keresztet, akkor lett elnevezve kálváriának, de mindegy. Akkoriban fosnak hívtuk az ilyen szituációkat. Az valahogy kézenfekvőbb volt. Szerintem most is az.

- Legyen mennyezet a víz közt… -
- És ki fogja tartani az eget?
- Majd Atlasz tartja.
- Képzelem, szegény hogy fog örülni neki.
- Az lényegtelen. Tartja, aztán majd megoldjuk valahogy, hogy magától is úgy maradjon.
- Ez most ilyen demó változat lesz?
- Lucifer, kussolj.
- Bocs, főnök, még nem vagyok Lucifer. Ezt a nevet majd a rómaiaktól fogom kapni, a latin Lux (fény) szóból eredeztetve, ami a Fényhozóra utal majdan. A görögöknél meg Prométheusz leszek. A nevem Loki, mint tudod. Hehe…
- Ha addig le nem nyesem a szárnyad, és ki nem hajítalak az űrhajóból.
- Á, nem teszel te ilyet. Túlságosan nyámnyila vagy ahhoz. Meg amúgy is kell a szakértelmem, nehogy véletlenül fejest ugorjunk egy fekete lyukba.
- Na, ne tarts fel.

Aztán napokig ezzel szórakozott. Frankón mondom, életemben nem éltem ennél nyűgösebb 35 000 évet. Úgy kellett mindenféle növényeket összevadászgatni az univerzum legkülönfélébb pontjairól. Banánt az Euritiáról, esernyőfát a Trigulinánumról, hogy csak a két legtávolabb eső galaxist említsem. És ezt nevezi ez a kretén hét napnak. Hah. Ki fogja ezt bevenni? A hetedik napon kiderült ez is. Alkotott valami humanoid féle lényt sárból. Por és víz. Hát ez hiányzott már, mint egy falat kenyér. Mintha nem lenne elég bajunk a Fravononikokkal, most még majd ezek miatt is aggódhatunk. És még nevet is adott a sárgolyónak: Tauri. A majomszabásúakat meg embernek hívja. Hol vannak ezek az embertől!?... Csupa szőr meg ilyenek. 

A legdurvább az egészben, hogy a röpke harmincezer év alatt, amíg a világűrből összeszedtünk mindent, ami kellhet egy ilyen primitív fajnak a túléléshez, a sárgolyó elkezdett önállóan élni. Hajmeresztő óriás növényeket és nem kevésbé hatalmas állatokat nevelt. A bőrük olyan vastag volt, amit a lézerstukker is csak harmadik lövésre vitt át. Amikor visszaértünk, nem kis kárörömmel kérdeztem rá a nyilvánvalóra:

- Te komolyan azt hiszed, hogy ez a rakás majomszabású két percnél tovább életben fog maradni a szpinoszauruszok és tyrannosauruszok között?
- Majd megoldjuk. Keressünk egy olyan helyet, ahol egyelőre lerakhatjuk őket, mert így sose érünk a teremtés végére.
- Csak zárójelben jegyezném meg, hogy Pangea, a Tauri egyetlen kontinense gyakorlatilag teljesen egybefüggő szárazföldi terület. Kizárt, hogy van olyan része, ahol nincsen ezekből a húshegyekből.
- Nem gond, akkor robbantunk a kontinens közepén egy bombát, az majd széttolja tektonikusan az egészet, amitől sok kis kontinens alakul ki, a jelenleg honos állatok meg kihalnak.
- A picsába. Neked mindenre van valami ötleted?
- Haha! Csodálod ugye?
- Inkább azt mondanám, hogy ha ezt megteszed, azzal a saját pökhendiségednek állítasz majd szobrot. Kipusztítani őshonos fajokat csak azért, hogy a te kis kegyeltjeid szaladgálhassanak itt, hülyeség, és amúgy pazarlás is, már ami az elpusztuló életet illeti.
- Menj vissza a kormányhoz, és ne avatkozz a dolgaimba, Loki! Hacsak nem akarod életed hátralévő részét kazánfűtőként leélni.

Megtette végül. Elpusztította a bolygó saját ökoszisztémáját, és a saját kreténségét alkotta meg helyette. Még aznap jelentettem a parancsnokságnak, hogy mi a tényállás, de rám se hederítettek. Ez a politika. Így lett este, és reggel újra (röpke ötezer év), hetedik nap. És a hetedik ötezer éves ciklusban azt néztük, hogyan alakul ki az ember a majomból, hogyan kezdi felfedezni, majd elfoglalni a világot, amit tőlünk kapott.