- Legyen farka neki!
- Az embernek nincs szüksége farokra, már mondtam.

Úgy döntöttünk, megalkotjuk az ember női párját. Ám hiába erősködtem, hogy legalább ennek legyen farka, végül ezt nem engedték meg. Mint ahogy szárnyat sem engedtek rárakni. Így a női ember ugyanolyan gnóm lett, mint a férfi, ráadásul akkora emlőkkel, hogy kisebb csodának számított, hogy nem esett hasra. Pedig, ha szárnya lehetett volna, akkor legalább az ellensúlyként szolgálhatott volna neki. Ám ez a projekt nem sikerült túl szerencsésen.

- Ádám, tudjuk, hogy egyedül vagy, és mivel kérted, megalkottam neked a párod, hogy ne legyél egyedül az Édenben. Őt szánom hű társadul az életben.

Közben megérkezett az Æsir, így végre átmehettem a saját hajómra, ahol Odin, Vili és Vé már vártak. Kiderült, hogy ők is előkészültek egy hasonló projektre, de várniuk kellett, míg megérkeznek a Taurihoz, mert a segítségem nélkül nem mentek semmire. Az Æsiren végre újra otthon éreztem magam, és megalkottuk az első saját emberpárunkat, akiket a kőrisfáról és a szilfáról neveztünk el saját nyelvünkön Askr-nek és Embla-nak. Mivel az Æsirnek egy olyan projekt volt a fő feladata, amiben érdemben nem tudtam sokat segíteni, nyugodtan mászkálhattam a két hajó közt, hogy szemmel tartsam az Olümposzon folyó munkákat.

- Hogy halad az emberkísérlet?
- Nem túl jól. Lilith egyszerűen fogta magát, és elment.
- Ki a franc az a Lilith?
- Ádám párja.
- Ez érdekes. Hogy úgy mondjam, számos kérdést vet föl. Az első: milyen hülye név az, hogy Lilith? A második: mi az, hogy elment? A harmadik, és talán ez a legfontosabb: hova a fenébe ment? És a negyedik: Miért ment el a fenébe, amiről pillanatnyilag nem tudom, hol van?
- A nevet mi adtuk…
- Meg is látszik!
-… rendben, akkor ezt hagyjuk. Tehát egyszerűen összevesztek.Egy idei nagyon jól elvoltak, de idővel Lilith nem volt hajlandó Ádám akaratának behódolni. Arra hivatkozott, hogy ő is ugyanúgy földből lett megalkotva, semmivel sem kevesebb Ádámnál, meg ilyenek. Azt hittük, minden rendben lesz, és végre törődhetünk a fákkal, amiért ide jöttünk, de nem. Leküldtem egy féltucat pszichológust, hogy beszéljenek a nő fejével, de hiába a rábeszélés, hiába a fenyegetés, nem hajlandó semmilyen kompromisszumra.
- Aha, és hol van most?
- Valahol kint. Mármint a Kerten kívül, de a közelben. Folyamatosan figyeli egy kerub, nehogy bajt csináljon.
- Miért nem nyírtad ki?
- Tudod, hogy nem lehet. Neki is szabad akarata van, immár nem árthatunk neki. Ismered az egyezményt.
- Ez az egyezmény elég szar. Szerintem hagyjuk figyelmen kívül, és most az egyszer rendezzünk vérfürdőt. Még hogy egy majomszabású lény ellenkezzen velünk!? Nem fogja senki megtudni, ha egy kicsit a körmére nézünk a bestiának.
- Nem, Loki. Különben már elkezdtük a második példányt csinálni, mert Ádám, amióta férfivá lett, nem bír nyugton lenni, ha érted mire gondolok.
- Ezt a Lilithet elintézem rövid úton, senki nem fogja megtudni, ígérem. Utána segítek a második példány elkészítésében. Na?
- A segítséged jól jön, de a gyilkolászást felejtsd el. Amúgy mi újság odaát, az Æsiren?

Nem volt mit tenni, végül segítettem összehozni az Évát, hogy Ádám végre nyugton maradjon. Ám ez a kísérlet sem sült el túl szerencsésen. Egy ilyen lény megalkotásához idő kell, nem lehet elkapkodni, Ádám sürgetése miatt mi mégis elkövettük ezt a hibát, és ennek nem túl szerencsés következményei lettek. Éva még nem volt kész teljesen, de Ádám már az agyunkra ment az örökös kérdezősködésével, így a kelleténél kicsit hamarabb vettük ki Évát a gépből. Már lemosni sem volt kedvünk, csak egy kis csöndet akartunk végre, így hát leküldtük a Kertbe az újabb emberlényt, aminek a látványától viszont Ádám szó szerint sokkot kapott. Egyszerűen nem bírta se felfogni, se elviselni azt, hogy ilyen állapotban lásson egy másik embert, hiába magyarázta neki a főnök, hogy csak várja meg, míg felébred, aztán tisztogassa meg, és legyen türelemmel, ez nem használt. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ember nem csak értelmes, de konok is. Ezért elkábítottuk Ádámot.

- Akkor most mi legyen? Uranosz?
- Mosdassuk meg, és akkor majd elfogadja.
- Szerintem ez nem járható út. Emlékezni fog rá, hogy milyen állapotban volt legelőször, és biztos vagyok benne, hogy soha többé nem fogja kívánni.
- Lokinak igaza van, nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb lehetőség. Gaia?
- Attól tartok, kezdhetjük elölről az egészet.
- Úgy tűnik, igen. Loki?
- Magam sem látok más lehetőséget. Kivéve, ha megfogjuk mindhármat, Ádámot, Lilithet és Évát, és egyszerűen beledobjuk őket a Solarisba, akkor végre koncentrálhatunk a fontos ügyekre.
- Ezt már ezerszer megbeszéltük. Hm… akkor nincs más választás, kezdjünk el egy új embernőt készíteni.
- És Évával mi lesz ezek után, ha nem vagyok nagyon indiszkrét?
- Kitesszük Lilith-hez a Kerten kívülre. Legalább ő sem lesz egyedül.
- És mit fognak egymással csinálni?
- Az érzéketlenségednél már csak a gusztustalanságod nagyobb, Loki.
- Nem értelek, Gaia, te tényleg azt hiszed, hogy holdfényes estéken majd mesélnek egymásnak? Naiv lélek vagy.

Végül nekikezdtünk az Éva-2 projektnek, Ádámot meg az orvos csoport gondjaira bíztuk azzal a meghagyással, hogy tartsák altatásban, amíg elkészülünk. Nem hiányzott a nyafogása. Éva-2-re sokkal nagyobb gondot fordítottunk, mint Lilithre és Éva-1-re összesen. Így sikerült egy majdnem tökéletes lényt alkotnunk, leszámítva azt az apróságot, hogy se farkat, se szárnyat nem kapott ő sem. Végül Éva-2 és Ádám visszakerültek a kertbe, egymás mellé fektetve, hogy meglássák egymást, amikor felébrednek. Szerencsére az alapos tervezés és kivitelezés eredményes lett. Ádám végre elégedett volt új asszonyával, és el is foglalták magukat egymással jó ideig.