- Te meghúztad Évát!?

Megszületett Éva második ivadéka, akit egyszerűen csak angyalarcúnak neveztek a többiek. Amikor megláttam, szinte sokkos állapotba kerültem, mert azonnal felismertem a főnök vonásait rajta. Még jó, hogy angyalarcú, ha egyszer egy isten nemzete. Ó, egek, ebből mi lesz?

- Mégis mit gondoltál? Csak úgy meglocsolod a majomembert, és nem lesz semmi következménye? Legalább kotont húzhattál volna...

- Loki, higgadj le!

- És Éva álszent képmutatása se volt semmi. "Ó, Ádám, ó, én nem is értem, ó, hogy ez hogy történt, ó..." Szánalmas. Az a szerencsétlen balek Ádám meg bevette, és még hálát is adott NEKED, hogy fiúval ajándékoztad meg. Hát még egy ilyen hülyeség nem volt az Univerzum megalapítása óta!

- Fejezd be, Loki! Ez nem számít. Ábel a Földön marad, emberként fog élni.

Telt, múlt az idő, közben Káin, Ádám fia, és Ábel felcseperedtek. Káin földműves lett, Ábel pedig állatok tenyésztésével foglalkozott, mi pedig a saját gondjainkkal voltunk elfoglalva. Időnként kaptunk az emberektől ajándékokat, áldozatokat, úgyhogy legalább annyi előnye volt az ember-projektnek, hogy ilyesmivel nem kellett foglalkoznunk. De egyszer, figyelmetlenségből, mivel eléggé összejöttek a dolgok, a főnök nem ugyanúgy bánt a két testvérrel, aminek tragikus következményei lettek.

- Miért nem dicsérted meg Káint is?

- Hm...? Ugyan, megmondtam mindkettőnek, hogy az ajándékuk szép, és istennek tetsző, most nincs időnk részletekbe belemenni.

- De Ábel ajándékáról külön is megemlékeztél!

- Ez nem fontos, Loki.

- Már hogyne lenne fontos. Nézd meg, szegény Káin teljesen összetört, úgy érzi, nem szereted őt annyira, mint a másikat.

- Badarság...

Elmentem Káinhoz, hogy megvigasztaljam kicsit.

- Káin, Miért gerjedtél haragra? És miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.

Azt hittem, hogy ez elég lesz, de sajnos nem így lett. Káin kinyírta a testvérét, és ezen már mi sem tudtunk segíteni. Hiába a gyors orvosi beavatkozás, Ábel odalett. A főnök eléggé be is pipult emiatt, pedig az ő felületessége volt az oka annak, hogy ez megtörténhetett. A saját hibáját végül Káinon verte le azzal, hogy száműzte, így szegény kénytelen volt egészen Nódig menni, és ott új életet kezdeni. Volt ebben valami sorsszerű, mert Káin végül elég csecse kis várost rittyentett össze gyakorlatilag a semmiből, amit saját fia után Hánókhak nevezett el. A különféle ember-projektekből eredő emberek tucatjai telepedtek itt le, és házasodni kezdtek egymással, és végülis elkezdtek szaporodni. A felügyeletükkel megbízott kerub rendsszeresen jelentette a főbb eseményeket, de úgy tűnt, az emberek elég jól megvannak egymással, keresik és igénylik egymás társaságát, és nem lesz baj. Egészen addig, amíg meg nem született Ádám fia, Séth, és az ő fia, Énós.