Ha tetszik ez a blog, nincs más dolgod, mint Facebook azonosítód segítségével belépni, és szavzni.
Köszönöm a támogatásod. =)
Goldenblog 2011
2011.08.09. 09:55
Új világrend
2011.02.20. 16:04- Pusztítsuk el az embereket, és ne foglalkozzunk velük tovább!
Időközben az emberek élték mindennapi életüket, a csillaghajókon pedig zajlott az istenek élete. Szinte minden hajón puccs és lázadás tört ki, így a titánok és titaniszok kora lejárt, az uralmat Zeusz vette át az Olümposz hajón, az Asgardi űrállomás vezetését pedig az Ász hajó legénysége és a Ván hajó legénysége közösen irányította, miután a hosszú és véres háborút sikerült békekötéssel lezárni. Gyakorlatilag mindenki mindenkivel harcolt. Ámon is megbukott, helyét Ré vette át, az emberek folytonosságérzetének fenntartása miatt meg is tartotta az Ámon előtagot a nevében.
Lassan helyreállt a rend a hajókon és az űrállomásokon, de abban nem sikerült egyezségre jutni, hogy az emberekhez hogyan viszonyuljunk. A többség, leginkább önös érdekektől vezérelve amellett állt ki, hogy az emberek mindennapjaiba az "isteneknek" beleszólása kell, hogy legyen. Azon kevesek, akik ellene szavaztak, végül nem tehettek mást, minthogy megváltoztassák véleményüket, de ők egy olyan szövetséget alkottak, amelynek fő célkitűzése az emberek életének jobbá tétele volt.
Ám míg köztünk a széthúzás, viszálykodás uralkodott, az emberek élték a saját életüket, elfordultak tőlünk, az isteneiktől, és a saját képükre kezdték formálni a Földet. Már nem törődtek velünk, kevesen tiszteltek minket, és a papjaik is korruptak lettek, akik a saját önző érdekeiket élték ki a hitbuzgalom mögé rejtve. Eljött hát az idő, hogy a döntésnek megfelelően ismét beavatkozzunk az életükbe. Voltak, akik egyszerűen az emberek teljes elpusztítását javasolták. Ám az emberek védelmére létrejött szövetség ezt szabotálta azzal, hogy kiválasztott egy embert, akit az emberiség megmentésével bíztak meg. Csatlakoztam ehhez a szövetséghez, egyrészt mert az én érdekeim is azt kívánták, hogy kihasználjam az embereket, másrészt a saját munkámat láttam lelki szemeim előtt végleg elpusztulni, és ezt nem nézhettem tétlenül. Kiválasztottunk hát néhány embert, és elmentünk hozzájuk.
- Noé, az isteneid úgy döntöttek, hogy elpusztítják a világot, mert már nem lelik örömüket abban az esztelen hedonizmusban, amit itt művelnek az emberek. Ám nem teljes az egyetértés, mi néhányan szeretnénk megóvni titeket. Sajnos a befolyásunk és a hatalmunk nem elég ahhoz, hogy megállítsuk őket, de nektek, néhány embernek segítünk megmenekülni. Ezért most építs bárkát te és a te fiaid, Sém, Khám, és Jáfet, és a feleségeitek és gyermekeitek is segítsenek. Válassz ki néhány tisztaszívű embert, és ők is segítsenek neked.
- De hogyan, Uram?
- Nagyon egyszerű. Gófer fából csináld, és szurokkal vond be a külsejét, hogy ne menjen be rajta a víz.
- Víz?
- Ja, igen, még nem mondtam, de özönvizet fognak bocsájtani a hatalmasságok a Földre, úgyhogy esőkabátot mindenki vigyen magával.
- Nem lenne egyszerűbb, ha elmennék a kádárhoz, és vennék egy hajót tőle?
- Nem, azok a kis lélekvesztők semmire nem jók. A bárka hossza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harminc sing. Megértetted? Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt. Minden világos?
- Ez irdatlanul sok fát igényel, és bizonyára tudod, hogy szegény ember vagyok...
- Hagyjuk ezt a sok hülyeséget. Itt egy láda arany. Költs, amennyit kell, vegyél meg mindent, gyűjts össze igaz embereket, és ők segédkezzenek neked. De! Figyelmeztetlek, bármennyi arany ios maradjon meg, azt hagyd hátra, egyetlen pengőt se vigyél megaddal a bárkába. Bízz bennem, mindent megadok neked, amire csak szükséged van. Az arany csak hátráltatni fog téged, és ezáltal te is odaveszel a többi csőcselékkel együtt. Megértetted amit mondtam?
- Igen, nagyúr.
- Akkor kezdj hozzá, és amint kész vagy, menjetek mind a bárkába, és ott várakozzatok.
Címkék: noé
Hozzánk hasonlatos, mert ismeri a jót és a rosszat
2011.02.20. 15:33- Te meghúztad Évát!?
Megszületett Éva második ivadéka, akit egyszerűen csak angyalarcúnak neveztek a többiek. Amikor megláttam, szinte sokkos állapotba kerültem, mert azonnal felismertem a főnök vonásait rajta. Még jó, hogy angyalarcú, ha egyszer egy isten nemzete. Ó, egek, ebből mi lesz?
- Mégis mit gondoltál? Csak úgy meglocsolod a majomembert, és nem lesz semmi következménye? Legalább kotont húzhattál volna...
- Loki, higgadj le!
- És Éva álszent képmutatása se volt semmi. "Ó, Ádám, ó, én nem is értem, ó, hogy ez hogy történt, ó..." Szánalmas. Az a szerencsétlen balek Ádám meg bevette, és még hálát is adott NEKED, hogy fiúval ajándékoztad meg. Hát még egy ilyen hülyeség nem volt az Univerzum megalapítása óta!
- Fejezd be, Loki! Ez nem számít. Ábel a Földön marad, emberként fog élni.
Telt, múlt az idő, közben Káin, Ádám fia, és Ábel felcseperedtek. Káin földműves lett, Ábel pedig állatok tenyésztésével foglalkozott, mi pedig a saját gondjainkkal voltunk elfoglalva. Időnként kaptunk az emberektől ajándékokat, áldozatokat, úgyhogy legalább annyi előnye volt az ember-projektnek, hogy ilyesmivel nem kellett foglalkoznunk. De egyszer, figyelmetlenségből, mivel eléggé összejöttek a dolgok, a főnök nem ugyanúgy bánt a két testvérrel, aminek tragikus következményei lettek.
- Miért nem dicsérted meg Káint is?
- Hm...? Ugyan, megmondtam mindkettőnek, hogy az ajándékuk szép, és istennek tetsző, most nincs időnk részletekbe belemenni.
- De Ábel ajándékáról külön is megemlékeztél!
- Ez nem fontos, Loki.
- Már hogyne lenne fontos. Nézd meg, szegény Káin teljesen összetört, úgy érzi, nem szereted őt annyira, mint a másikat.
- Badarság...
Elmentem Káinhoz, hogy megvigasztaljam kicsit.
- Káin, Miért gerjedtél haragra? És miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
Azt hittem, hogy ez elég lesz, de sajnos nem így lett. Káin kinyírta a testvérét, és ezen már mi sem tudtunk segíteni. Hiába a gyors orvosi beavatkozás, Ábel odalett. A főnök eléggé be is pipult emiatt, pedig az ő felületessége volt az oka annak, hogy ez megtörténhetett. A saját hibáját végül Káinon verte le azzal, hogy száműzte, így szegény kénytelen volt egészen Nódig menni, és ott új életet kezdeni. Volt ebben valami sorsszerű, mert Káin végül elég csecse kis várost rittyentett össze gyakorlatilag a semmiből, amit saját fia után Hánókhak nevezett el. A különféle ember-projektekből eredő emberek tucatjai telepedtek itt le, és házasodni kezdtek egymással, és végülis elkezdtek szaporodni. A felügyeletükkel megbízott kerub rendsszeresen jelentette a főbb eseményeket, de úgy tűnt, az emberek elég jól megvannak egymással, keresik és igénylik egymás társaságát, és nem lesz baj. Egészen addig, amíg meg nem született Ádám fia, Séth, és az ő fia, Énós.
Címkék: ábel káin
Kiűzetés
2011.01.21. 18:27
- Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
- Ne kiabálj…
- Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
- Nem érted?, nem bántalak…
- Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
- Azért vegyél levegőt is…
- Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
- Az isten szerelmére MEGFULLADSZ, basszameg!
- …
- Csakhogy… na, most maradj egy kicsit csöndben. Huh, hadd szedjem össze magam egy kicsit. Ilyen visítást még életemben nem hallottam. Ja, de, egyszer megcibáltam egy nyuszi fülét, de aztán abbahagyta, amikor leszakadt a feje. HM… mindegy.
- Ki vagy te?
- Az nem fontos. Te viszont Éva vagy, ha jól látom. Mit csinálsz itt?
- Csak sétálgatok.
- Aha. Ádám hol van?
- Épp a növényeket ellenőrzi, hogy mind megvannak e, és hogy minden rendben van a kertben, ahogy az Úr parancsolta.
- És te miért nem segítesz neki?
- Háztartásbeli vagyok, nem feladatom ilyenekkel foglalkozni.
- Hol van itt háztartás? Egyáltalán: hol van itt ház? Különben meg honnan vetted ezt a hülyeséget?
- Nem tudom, talán isteni sugallatra…
- Jól van, hagyjuk. És mi lesz az ebéd?
- Amit az Úr juttat nekünk.
- Hagyjuk ezt a hülyeséget. Csinálj paprikáskrumplit.
- Az meg mi?
- Eh, még ezt sem tudod. Itt van ez a fa. Tépjél le egy gyümölcsöt róla, és tűzön grillezd meg. Kielégítő táplálék, és finom is amellett.
- De erről nekünk tilos szedni. Az Úr megtiltotta.
- Igen, miért?
- Azt mondta, ha hozzáérünk, meghalunk.
- Tap. Hozzáértem. Nem haltam meg. A te urad kicsit hazudós, nemde?
- De nekünk akkor sem szabad érinteni se.
- Azért próbáld ki. Látod? Nekitámaszkodom, és semmi bajom nem lesz tőle. Neked se lesz.
- Hát…
- Na, ne kéresd magad.
- És ez a paprikáskruplifa?
- Mi…? Jesszus, dehogyis. Ez egy ambróziafa, a gyümölcséből készül a szennyei manna. Na, tépjél egyet, és told a búrádba.
- Éva, te mit csinálsz?
- Ó, Ádám, én nem is tudom. Ide jött valaki, és azt mondta, hogy szedjek a fáról egy gyümölcsöt.
- De hát a fa érintése is halálos!
- Ugyan már, nem haltam meg. Itt van a kezemben a gyümölcs…
- De ki volt az egyáltalán?
- Fogalmam sincs, nem mutatkozott be.
- És haraptál már belőle?
- Még nem.
- Különös, ennek a fának nem tudjuk a nevét.
- Azt mondta az idegen, hogy alma, vagy micsoda.
- Vajon ki lehetett az és honnan jöhetett?
- Talán Üzbegisztánból egy átutazó bölcs…
- Mi az az Üzbegisztán?
Végül mindketten belakmároztak az ambróziafa terméséből, amitől Ádám megtanulta befogni a száját, és menthetetlenül elkezdett működni az agya. Érdekes módon a kettő valahogy nem megy egyszerre az embereknek: a beszéd és a gondolkodás. Éva viszont sokkal többet evett belőle, valószínűleg azóta hiszi magáról, hogy mindent jobban tud. Falánk egy nőstény. Akárhogy lett-légyen is, csekélységem ráhatására a főnök megtudta, hogy mi történt, és kicsit kiakadt. Joggal várhattam, hogy az egész kísérletet a koszos állatkerttel meg a majomszabásúakkal együtt felégeti, és nem kell több figyelmet fordítanunk rá, ám nem ez történt.
- Ádám! Megtiltottam neked, hogy egyél annak a fának a terméséből!
- Hát… az úgy volt…
- És szétdobáltátok a csutkákat! Ez megbocsájthatatlan!
- De hát biológiailag lebomlik, vagy nem?
- Hát nem érted, emberfattyú? Ez a tudás fája! Ha a csutkát megeszik a kukacok, akkor azok is okosak lesznek! Meg a rigók, amik csipegetnek belőle. Belegondoltál abba, hogy nézne ki egy rigólakótelep? Azt csipognák azzal a csőrükkel a rigópanelban, hogy milyen drága a rigógáz! És teheneket tartanának, amiket aztán levágnak, és gépesített vágóhidakon szalámit és bőrfotelt készítenének belőlük. Ezért úgy döntöttünk – figyelembe véve a szabad akarattal bíró lényekre vonatkozó egyezményt is – hogy kiűzettetsz a paradicsomból, te és a nejed is. Kerubok! Mutassatok ajtót nekik!
- Arra van az ajtó.
A jelzett irányban, keletre az Édent a Tauri többi részétől elválasztó elektromos kerítés kapuja volt. A kerub őrség kitessékelte Ádámot és Évát Édenből. Ott vártam a díszes menetre.
- Hát nem mondom, hogy jó üzletet kötöttél.
- Te ki vagy?
- Az én nevem Loki. De ez nem fontos. Lilith és Éva 1.0 arrafelé tengetik napjaikat, szerintem alapítsatok valami kolóniafélét. És ne húzzatok ujjat a mamutokkal. Jó szórakozást.
Na mit szólsz, főnök, hát nem szánalmasak? Két napot se élnek túl odakint.
- Loki! Ha megtudom, hogy a te kezed van a dologban, kitekerem a nyakad.
- Ne aggódj emiatt, nem fogod megtudni. Soha.
- Hm… Viszont most nincs, aki a kertet őrizze.
- Összedobunk néhány robotot, azok majd intézik, amit kell. És némi műszerolajon kívül mást nem akarnak enni sem.
- Várjatok!
- Szűzmáriaédesanyám! Aki a mennybe’ lakozol titokban… ugye nem hívod vissza őket?
- Nem. Csak adok nekik ruhát, nehogy megfázzanak éjszaka.
Így lett kitéve az ember Édenből. Persze ezzel nem lett vége a sztorinak, mert nem hagytuk teljesen magukra őket. Egyik nap, amikor épp semmi dolgom nem volt, felkerestem Ádámot, és beszélgettünk kicsit.
- Te, Ádám, mit rinyálsz még mindig? Várható volt, hogy ez fog történni… persze te ezt nem tudhattad. De most, hogy már eszed is van, nem csak lézengsz a kertben, gondolj bele: az istened egy szemét. Gyakorlatilag csapdát állított neked, és biztos lehetsz benne, hogy minden adandó alkalommal el fogja ezt játszani veled. Bármerre mész is, bármit is tegyél, mindig arra fog törekedni, hogy az esendőségedre és a gyengeségedre emlékeztessen. És te bele fogsz sétálni a csapdáiba, mert egy kretén vagy.
- Az Isten jó hozzám, és tudom, hogy nem akar nekem rosszat.
- Ó, dehogynem, majd ráébredsz.
- Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
- Nem érted?, nem bántalak…
- Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
- Azért vegyél levegőt is…
- Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
- Az isten szerelmére MEGFULLADSZ, basszameg!
- …
- Csakhogy… na, most maradj egy kicsit csöndben. Huh, hadd szedjem össze magam egy kicsit. Ilyen visítást még életemben nem hallottam. Ja, de, egyszer megcibáltam egy nyuszi fülét, de aztán abbahagyta, amikor leszakadt a feje. HM… mindegy.
- Ki vagy te?
- Az nem fontos. Te viszont Éva vagy, ha jól látom. Mit csinálsz itt?
- Csak sétálgatok.
- Aha. Ádám hol van?
- Épp a növényeket ellenőrzi, hogy mind megvannak e, és hogy minden rendben van a kertben, ahogy az Úr parancsolta.
- És te miért nem segítesz neki?
- Háztartásbeli vagyok, nem feladatom ilyenekkel foglalkozni.
- Hol van itt háztartás? Egyáltalán: hol van itt ház? Különben meg honnan vetted ezt a hülyeséget?
- Nem tudom, talán isteni sugallatra…
- Jól van, hagyjuk. És mi lesz az ebéd?
- Amit az Úr juttat nekünk.
- Hagyjuk ezt a hülyeséget. Csinálj paprikáskrumplit.
- Az meg mi?
- Eh, még ezt sem tudod. Itt van ez a fa. Tépjél le egy gyümölcsöt róla, és tűzön grillezd meg. Kielégítő táplálék, és finom is amellett.
- De erről nekünk tilos szedni. Az Úr megtiltotta.
- Igen, miért?
- Azt mondta, ha hozzáérünk, meghalunk.
- Tap. Hozzáértem. Nem haltam meg. A te urad kicsit hazudós, nemde?
- De nekünk akkor sem szabad érinteni se.
- Azért próbáld ki. Látod? Nekitámaszkodom, és semmi bajom nem lesz tőle. Neked se lesz.
- Hát…
- Na, ne kéresd magad.
- És ez a paprikáskruplifa?
- Mi…? Jesszus, dehogyis. Ez egy ambróziafa, a gyümölcséből készül a szennyei manna. Na, tépjél egyet, és told a búrádba.
- Éva, te mit csinálsz?
- Ó, Ádám, én nem is tudom. Ide jött valaki, és azt mondta, hogy szedjek a fáról egy gyümölcsöt.
- De hát a fa érintése is halálos!
- Ugyan már, nem haltam meg. Itt van a kezemben a gyümölcs…
- De ki volt az egyáltalán?
- Fogalmam sincs, nem mutatkozott be.
- És haraptál már belőle?
- Még nem.
- Különös, ennek a fának nem tudjuk a nevét.
- Azt mondta az idegen, hogy alma, vagy micsoda.
- Vajon ki lehetett az és honnan jöhetett?
- Talán Üzbegisztánból egy átutazó bölcs…
- Mi az az Üzbegisztán?
Végül mindketten belakmároztak az ambróziafa terméséből, amitől Ádám megtanulta befogni a száját, és menthetetlenül elkezdett működni az agya. Érdekes módon a kettő valahogy nem megy egyszerre az embereknek: a beszéd és a gondolkodás. Éva viszont sokkal többet evett belőle, valószínűleg azóta hiszi magáról, hogy mindent jobban tud. Falánk egy nőstény. Akárhogy lett-légyen is, csekélységem ráhatására a főnök megtudta, hogy mi történt, és kicsit kiakadt. Joggal várhattam, hogy az egész kísérletet a koszos állatkerttel meg a majomszabásúakkal együtt felégeti, és nem kell több figyelmet fordítanunk rá, ám nem ez történt.
- Ádám! Megtiltottam neked, hogy egyél annak a fának a terméséből!
- Hát… az úgy volt…
- És szétdobáltátok a csutkákat! Ez megbocsájthatatlan!
- De hát biológiailag lebomlik, vagy nem?
- Hát nem érted, emberfattyú? Ez a tudás fája! Ha a csutkát megeszik a kukacok, akkor azok is okosak lesznek! Meg a rigók, amik csipegetnek belőle. Belegondoltál abba, hogy nézne ki egy rigólakótelep? Azt csipognák azzal a csőrükkel a rigópanelban, hogy milyen drága a rigógáz! És teheneket tartanának, amiket aztán levágnak, és gépesített vágóhidakon szalámit és bőrfotelt készítenének belőlük. Ezért úgy döntöttünk – figyelembe véve a szabad akarattal bíró lényekre vonatkozó egyezményt is – hogy kiűzettetsz a paradicsomból, te és a nejed is. Kerubok! Mutassatok ajtót nekik!
- Arra van az ajtó.
A jelzett irányban, keletre az Édent a Tauri többi részétől elválasztó elektromos kerítés kapuja volt. A kerub őrség kitessékelte Ádámot és Évát Édenből. Ott vártam a díszes menetre.
- Hát nem mondom, hogy jó üzletet kötöttél.
- Te ki vagy?
- Az én nevem Loki. De ez nem fontos. Lilith és Éva 1.0 arrafelé tengetik napjaikat, szerintem alapítsatok valami kolóniafélét. És ne húzzatok ujjat a mamutokkal. Jó szórakozást.
Na mit szólsz, főnök, hát nem szánalmasak? Két napot se élnek túl odakint.
- Loki! Ha megtudom, hogy a te kezed van a dologban, kitekerem a nyakad.
- Ne aggódj emiatt, nem fogod megtudni. Soha.
- Hm… Viszont most nincs, aki a kertet őrizze.
- Összedobunk néhány robotot, azok majd intézik, amit kell. És némi műszerolajon kívül mást nem akarnak enni sem.
- Várjatok!
- Szűzmáriaédesanyám! Aki a mennybe’ lakozol titokban… ugye nem hívod vissza őket?
- Nem. Csak adok nekik ruhát, nehogy megfázzanak éjszaka.
Így lett kitéve az ember Édenből. Persze ezzel nem lett vége a sztorinak, mert nem hagytuk teljesen magukra őket. Egyik nap, amikor épp semmi dolgom nem volt, felkerestem Ádámot, és beszélgettünk kicsit.
- Te, Ádám, mit rinyálsz még mindig? Várható volt, hogy ez fog történni… persze te ezt nem tudhattad. De most, hogy már eszed is van, nem csak lézengsz a kertben, gondolj bele: az istened egy szemét. Gyakorlatilag csapdát állított neked, és biztos lehetsz benne, hogy minden adandó alkalommal el fogja ezt játszani veled. Bármerre mész is, bármit is tegyél, mindig arra fog törekedni, hogy az esendőségedre és a gyengeségedre emlékeztessen. És te bele fogsz sétálni a csapdáiba, mert egy kretén vagy.
- Az Isten jó hozzám, és tudom, hogy nem akar nekem rosszat.
- Ó, dehogynem, majd ráébredsz.
Címkék: éden kiűzetés
Éva
2011.01.16. 00:22
- Legyen farka neki!
- Az embernek nincs szüksége farokra, már mondtam.
Úgy döntöttünk, megalkotjuk az ember női párját. Ám hiába erősködtem, hogy legalább ennek legyen farka, végül ezt nem engedték meg. Mint ahogy szárnyat sem engedtek rárakni. Így a női ember ugyanolyan gnóm lett, mint a férfi, ráadásul akkora emlőkkel, hogy kisebb csodának számított, hogy nem esett hasra. Pedig, ha szárnya lehetett volna, akkor legalább az ellensúlyként szolgálhatott volna neki. Ám ez a projekt nem sikerült túl szerencsésen.
- Ádám, tudjuk, hogy egyedül vagy, és mivel kérted, megalkottam neked a párod, hogy ne legyél egyedül az Édenben. Őt szánom hű társadul az életben.
Közben megérkezett az Æsir, így végre átmehettem a saját hajómra, ahol Odin, Vili és Vé már vártak. Kiderült, hogy ők is előkészültek egy hasonló projektre, de várniuk kellett, míg megérkeznek a Taurihoz, mert a segítségem nélkül nem mentek semmire. Az Æsiren végre újra otthon éreztem magam, és megalkottuk az első saját emberpárunkat, akiket a kőrisfáról és a szilfáról neveztünk el saját nyelvünkön Askr-nek és Embla-nak. Mivel az Æsirnek egy olyan projekt volt a fő feladata, amiben érdemben nem tudtam sokat segíteni, nyugodtan mászkálhattam a két hajó közt, hogy szemmel tartsam az Olümposzon folyó munkákat.
- Hogy halad az emberkísérlet?
- Nem túl jól. Lilith egyszerűen fogta magát, és elment.
- Ki a franc az a Lilith?
- Ádám párja.
- Ez érdekes. Hogy úgy mondjam, számos kérdést vet föl. Az első: milyen hülye név az, hogy Lilith? A második: mi az, hogy elment? A harmadik, és talán ez a legfontosabb: hova a fenébe ment? És a negyedik: Miért ment el a fenébe, amiről pillanatnyilag nem tudom, hol van?
- A nevet mi adtuk…
- Meg is látszik!
-… rendben, akkor ezt hagyjuk. Tehát egyszerűen összevesztek.Egy idei nagyon jól elvoltak, de idővel Lilith nem volt hajlandó Ádám akaratának behódolni. Arra hivatkozott, hogy ő is ugyanúgy földből lett megalkotva, semmivel sem kevesebb Ádámnál, meg ilyenek. Azt hittük, minden rendben lesz, és végre törődhetünk a fákkal, amiért ide jöttünk, de nem. Leküldtem egy féltucat pszichológust, hogy beszéljenek a nő fejével, de hiába a rábeszélés, hiába a fenyegetés, nem hajlandó semmilyen kompromisszumra.
- Aha, és hol van most?
- Valahol kint. Mármint a Kerten kívül, de a közelben. Folyamatosan figyeli egy kerub, nehogy bajt csináljon.
- Miért nem nyírtad ki?
- Tudod, hogy nem lehet. Neki is szabad akarata van, immár nem árthatunk neki. Ismered az egyezményt.
- Ez az egyezmény elég szar. Szerintem hagyjuk figyelmen kívül, és most az egyszer rendezzünk vérfürdőt. Még hogy egy majomszabású lény ellenkezzen velünk!? Nem fogja senki megtudni, ha egy kicsit a körmére nézünk a bestiának.
- Nem, Loki. Különben már elkezdtük a második példányt csinálni, mert Ádám, amióta férfivá lett, nem bír nyugton lenni, ha érted mire gondolok.
- Ezt a Lilithet elintézem rövid úton, senki nem fogja megtudni, ígérem. Utána segítek a második példány elkészítésében. Na?
- A segítséged jól jön, de a gyilkolászást felejtsd el. Amúgy mi újság odaát, az Æsiren?
Nem volt mit tenni, végül segítettem összehozni az Évát, hogy Ádám végre nyugton maradjon. Ám ez a kísérlet sem sült el túl szerencsésen. Egy ilyen lény megalkotásához idő kell, nem lehet elkapkodni, Ádám sürgetése miatt mi mégis elkövettük ezt a hibát, és ennek nem túl szerencsés következményei lettek. Éva még nem volt kész teljesen, de Ádám már az agyunkra ment az örökös kérdezősködésével, így a kelleténél kicsit hamarabb vettük ki Évát a gépből. Már lemosni sem volt kedvünk, csak egy kis csöndet akartunk végre, így hát leküldtük a Kertbe az újabb emberlényt, aminek a látványától viszont Ádám szó szerint sokkot kapott. Egyszerűen nem bírta se felfogni, se elviselni azt, hogy ilyen állapotban lásson egy másik embert, hiába magyarázta neki a főnök, hogy csak várja meg, míg felébred, aztán tisztogassa meg, és legyen türelemmel, ez nem használt. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ember nem csak értelmes, de konok is. Ezért elkábítottuk Ádámot.
- Akkor most mi legyen? Uranosz?
- Mosdassuk meg, és akkor majd elfogadja.
- Szerintem ez nem járható út. Emlékezni fog rá, hogy milyen állapotban volt legelőször, és biztos vagyok benne, hogy soha többé nem fogja kívánni.
- Lokinak igaza van, nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb lehetőség. Gaia?
- Attól tartok, kezdhetjük elölről az egészet.
- Úgy tűnik, igen. Loki?
- Magam sem látok más lehetőséget. Kivéve, ha megfogjuk mindhármat, Ádámot, Lilithet és Évát, és egyszerűen beledobjuk őket a Solarisba, akkor végre koncentrálhatunk a fontos ügyekre.
- Ezt már ezerszer megbeszéltük. Hm… akkor nincs más választás, kezdjünk el egy új embernőt készíteni.
- És Évával mi lesz ezek után, ha nem vagyok nagyon indiszkrét?
- Kitesszük Lilith-hez a Kerten kívülre. Legalább ő sem lesz egyedül.
- És mit fognak egymással csinálni?
- Az érzéketlenségednél már csak a gusztustalanságod nagyobb, Loki.
- Nem értelek, Gaia, te tényleg azt hiszed, hogy holdfényes estéken majd mesélnek egymásnak? Naiv lélek vagy.
Végül nekikezdtünk az Éva-2 projektnek, Ádámot meg az orvos csoport gondjaira bíztuk azzal a meghagyással, hogy tartsák altatásban, amíg elkészülünk. Nem hiányzott a nyafogása. Éva-2-re sokkal nagyobb gondot fordítottunk, mint Lilithre és Éva-1-re összesen. Így sikerült egy majdnem tökéletes lényt alkotnunk, leszámítva azt az apróságot, hogy se farkat, se szárnyat nem kapott ő sem. Végül Éva-2 és Ádám visszakerültek a kertbe, egymás mellé fektetve, hogy meglássák egymást, amikor felébrednek. Szerencsére az alapos tervezés és kivitelezés eredményes lett. Ádám végre elégedett volt új asszonyával, és el is foglalták magukat egymással jó ideig.
- Az embernek nincs szüksége farokra, már mondtam.
Úgy döntöttünk, megalkotjuk az ember női párját. Ám hiába erősködtem, hogy legalább ennek legyen farka, végül ezt nem engedték meg. Mint ahogy szárnyat sem engedtek rárakni. Így a női ember ugyanolyan gnóm lett, mint a férfi, ráadásul akkora emlőkkel, hogy kisebb csodának számított, hogy nem esett hasra. Pedig, ha szárnya lehetett volna, akkor legalább az ellensúlyként szolgálhatott volna neki. Ám ez a projekt nem sikerült túl szerencsésen.
- Ádám, tudjuk, hogy egyedül vagy, és mivel kérted, megalkottam neked a párod, hogy ne legyél egyedül az Édenben. Őt szánom hű társadul az életben.
Közben megérkezett az Æsir, így végre átmehettem a saját hajómra, ahol Odin, Vili és Vé már vártak. Kiderült, hogy ők is előkészültek egy hasonló projektre, de várniuk kellett, míg megérkeznek a Taurihoz, mert a segítségem nélkül nem mentek semmire. Az Æsiren végre újra otthon éreztem magam, és megalkottuk az első saját emberpárunkat, akiket a kőrisfáról és a szilfáról neveztünk el saját nyelvünkön Askr-nek és Embla-nak. Mivel az Æsirnek egy olyan projekt volt a fő feladata, amiben érdemben nem tudtam sokat segíteni, nyugodtan mászkálhattam a két hajó közt, hogy szemmel tartsam az Olümposzon folyó munkákat.
- Hogy halad az emberkísérlet?
- Nem túl jól. Lilith egyszerűen fogta magát, és elment.
- Ki a franc az a Lilith?
- Ádám párja.
- Ez érdekes. Hogy úgy mondjam, számos kérdést vet föl. Az első: milyen hülye név az, hogy Lilith? A második: mi az, hogy elment? A harmadik, és talán ez a legfontosabb: hova a fenébe ment? És a negyedik: Miért ment el a fenébe, amiről pillanatnyilag nem tudom, hol van?
- A nevet mi adtuk…
- Meg is látszik!
-… rendben, akkor ezt hagyjuk. Tehát egyszerűen összevesztek.Egy idei nagyon jól elvoltak, de idővel Lilith nem volt hajlandó Ádám akaratának behódolni. Arra hivatkozott, hogy ő is ugyanúgy földből lett megalkotva, semmivel sem kevesebb Ádámnál, meg ilyenek. Azt hittük, minden rendben lesz, és végre törődhetünk a fákkal, amiért ide jöttünk, de nem. Leküldtem egy féltucat pszichológust, hogy beszéljenek a nő fejével, de hiába a rábeszélés, hiába a fenyegetés, nem hajlandó semmilyen kompromisszumra.
- Aha, és hol van most?
- Valahol kint. Mármint a Kerten kívül, de a közelben. Folyamatosan figyeli egy kerub, nehogy bajt csináljon.
- Miért nem nyírtad ki?
- Tudod, hogy nem lehet. Neki is szabad akarata van, immár nem árthatunk neki. Ismered az egyezményt.
- Ez az egyezmény elég szar. Szerintem hagyjuk figyelmen kívül, és most az egyszer rendezzünk vérfürdőt. Még hogy egy majomszabású lény ellenkezzen velünk!? Nem fogja senki megtudni, ha egy kicsit a körmére nézünk a bestiának.
- Nem, Loki. Különben már elkezdtük a második példányt csinálni, mert Ádám, amióta férfivá lett, nem bír nyugton lenni, ha érted mire gondolok.
- Ezt a Lilithet elintézem rövid úton, senki nem fogja megtudni, ígérem. Utána segítek a második példány elkészítésében. Na?
- A segítséged jól jön, de a gyilkolászást felejtsd el. Amúgy mi újság odaát, az Æsiren?
Nem volt mit tenni, végül segítettem összehozni az Évát, hogy Ádám végre nyugton maradjon. Ám ez a kísérlet sem sült el túl szerencsésen. Egy ilyen lény megalkotásához idő kell, nem lehet elkapkodni, Ádám sürgetése miatt mi mégis elkövettük ezt a hibát, és ennek nem túl szerencsés következményei lettek. Éva még nem volt kész teljesen, de Ádám már az agyunkra ment az örökös kérdezősködésével, így a kelleténél kicsit hamarabb vettük ki Évát a gépből. Már lemosni sem volt kedvünk, csak egy kis csöndet akartunk végre, így hát leküldtük a Kertbe az újabb emberlényt, aminek a látványától viszont Ádám szó szerint sokkot kapott. Egyszerűen nem bírta se felfogni, se elviselni azt, hogy ilyen állapotban lásson egy másik embert, hiába magyarázta neki a főnök, hogy csak várja meg, míg felébred, aztán tisztogassa meg, és legyen türelemmel, ez nem használt. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ember nem csak értelmes, de konok is. Ezért elkábítottuk Ádámot.
- Akkor most mi legyen? Uranosz?
- Mosdassuk meg, és akkor majd elfogadja.
- Szerintem ez nem járható út. Emlékezni fog rá, hogy milyen állapotban volt legelőször, és biztos vagyok benne, hogy soha többé nem fogja kívánni.
- Lokinak igaza van, nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb lehetőség. Gaia?
- Attól tartok, kezdhetjük elölről az egészet.
- Úgy tűnik, igen. Loki?
- Magam sem látok más lehetőséget. Kivéve, ha megfogjuk mindhármat, Ádámot, Lilithet és Évát, és egyszerűen beledobjuk őket a Solarisba, akkor végre koncentrálhatunk a fontos ügyekre.
- Ezt már ezerszer megbeszéltük. Hm… akkor nincs más választás, kezdjünk el egy új embernőt készíteni.
- És Évával mi lesz ezek után, ha nem vagyok nagyon indiszkrét?
- Kitesszük Lilith-hez a Kerten kívülre. Legalább ő sem lesz egyedül.
- És mit fognak egymással csinálni?
- Az érzéketlenségednél már csak a gusztustalanságod nagyobb, Loki.
- Nem értelek, Gaia, te tényleg azt hiszed, hogy holdfényes estéken majd mesélnek egymásnak? Naiv lélek vagy.
Végül nekikezdtünk az Éva-2 projektnek, Ádámot meg az orvos csoport gondjaira bíztuk azzal a meghagyással, hogy tartsák altatásban, amíg elkészülünk. Nem hiányzott a nyafogása. Éva-2-re sokkal nagyobb gondot fordítottunk, mint Lilithre és Éva-1-re összesen. Így sikerült egy majdnem tökéletes lényt alkotnunk, leszámítva azt az apróságot, hogy se farkat, se szárnyat nem kapott ő sem. Végül Éva-2 és Ádám visszakerültek a kertbe, egymás mellé fektetve, hogy meglássák egymást, amikor felébrednek. Szerencsére az alapos tervezés és kivitelezés eredményes lett. Ádám végre elégedett volt új asszonyával, és el is foglalták magukat egymással jó ideig.
Címkék: éva lilith
Állatok Édenben
2011.01.15. 23:24- Megjött Gaia az állatkerttel…
- Na végre.
- … vagy már szét is pakolta őket talán... össze-vissza magyaráz, főleg a lámákkal volt valami baja.
- Miféle baja?
- Valami köpködésről hablatyolt, amennyire ki tudtam venni a szavaiból; szemen köpték vagy ilyesmi. Sajnos úgy kellett röhögnöm, hogy a földön fetrengtem, így nem értettem pontosan, hogy végül is hol köpdösték meg a kis bestiák.
- Ez nem annyira vicces, szerintem. Hol van most?
- Az Andokba kerültek büntetésként.
-Mi?… Nem a kecskék vagy lámák vagy mi, hanem Gaia hol van?
- Ja, ő a kabinjában, valószínűleg rendbe szedi magát.
Kiderült, hogy az ember nem bír egyedül lenni, viszont a növényekkel nem képes kommunikálni. Az ő rövid és viszonylag gyors életéhez ezek a létformák nem elég aktívak. Ezért különféle állatokat hoztunk mindenfelől, hogy ne unatkozzon, ráadásként pedig, hogy elfoglalja magát kicsit, neki kellett nevet választania is az állatoknak. Gaia, Nüx, Uranosz és Erebosz feladat volt összeszedni a megfelelő fajokat, amelyek az ember jólétéért kellettek. Nüx és Erebosz rögtön a főparancsnokságra ment, hogy jelentést tegyen a projekt és a két csodafa állapotáról, Gaia meg menet közben terhes lett Uranosztól. Khaosz ennek nem nagyon örült, de mit lehet tenni?
- Mégis, hogy fog nevet adni az állatoknak, ha egyszer semmihez se tudja hasonlítani őket?
- Majd sugallok neki.
A sugallás egy olyan eljárás, amivel az elmét könnyedén lehet befolyásolni. Hasonló a telepátiához, nem igényel különösebb koncentrálást sem, az egész rettentő egyszerű.
- Kíváncsi vagyok, a krokodilt hogy adod be neki.
- Krokodil nem lesz az Édenkertben. Csak olyan állatok, amiktől nem kell tartania.
- Mondanál pár ilyet? Én speciel egyet se tudok. Vagy az ismereteim hiányosak, de úgy emlékszem, hogy minden élő a létéért küzd, tűnjön bármilyen gyámoltalannak is.
- Az embert nem fogják bántani, ne aggódj.
- Ezzel arra célzol, hogy manipulálni akarod a tudatukat?
- Tudsz más megoldást?
- Igen, például tegyük be ezt mellé. – Egy rajzot adtam át Khaosznak, amit az éjjel készítettem.
- Ez egy oroszlán… és ez nem vicces! Mi ez a krumpli itt mögötte?
- Farkatlan oroszlán. Oroszlán-semmi-bojt, hogy egész pontos legyek.
- Az embernek nincs szüksége farokra, már láthattad a saját szemeddel is.
- Csupán egyetlen apró változtatás a genomjában, és máris fixálódna a probléma…
- Nem. Hm…
Nos, ezt a tervet nem sikerült keresztülvinni, pedig már előkészítetem mindent a beavatkozáshoz. Most szerelhetem le a műtőt, és dobhatom a kukába a géntérképet is. Közben eszembe jutott valami:
- Most nem azért, de végül is az embert csak embernek fogjuk hívni, vagy kap valami nevet is az alkotóitól?
Gaia adta meg a választ, aki időközben befejezte a szépészeti beavatkozást magán, és Uranosszal lépett az előadóterembe.
- Legyen Ádám.
- Miért pont Ádám? Miért nem Rudolf, vagy Epefalvihájasjános?
- Mert te egy kretén vagy, Loki. – Uranosz sosem nézett engem jó szemmel, ami miatt ott szúrtam ki vele, ahol csak tudtam. Elkönyveltem magamban ezt a megjegyzését is, eljön még az idő, amikor megtorlom ezt a beszólást. Láttam, itt ma már nem terem számomra babér, ezért a témához már nem szóltam többet hozzá. Viszont az állatok betelepítése érdekes mutatványnak ígérkezett, ezt nem hagytam ki.
- Ádám – a holovetítőn keresztül beszélt a főnök Ádámhoz (végül ez lett a neve, bezzeg ha nem az Olümposzon, hanem az Asgardi csillaghajón lennénk, akkor más lenne a felállás. Odin (aki testvérévé fogadott) biztosan valami normális nevet adna neki. Bár ő meg hajlamos a szentimentalizmusra, inkább az Æsiren kellene ilyen döntéseket hozni. Vilinek és Vének legalább van fantáziája. – Íme, teremtettem neked állatokat, hogy ne legyél egyedül. Adj nekik nevet, és őrizzed őket, akár a kertet, hogy szaporodjanak és sokasodjanak.
Ezzel el is volt egy darabig, de végül bekövetkezett, ami tulajdonképpen elkerülhetetlen volt. Mivel az állatok közül egyik sem hasonlított rá, így kezdett lelkileg összeomlani, és ezen a ponton már komolyabb cselekvésre volt szükség. Társ kellett neki, méghozzá azonnal.
- Na végre.
- … vagy már szét is pakolta őket talán... össze-vissza magyaráz, főleg a lámákkal volt valami baja.
- Miféle baja?
- Valami köpködésről hablatyolt, amennyire ki tudtam venni a szavaiból; szemen köpték vagy ilyesmi. Sajnos úgy kellett röhögnöm, hogy a földön fetrengtem, így nem értettem pontosan, hogy végül is hol köpdösték meg a kis bestiák.
- Ez nem annyira vicces, szerintem. Hol van most?
- Az Andokba kerültek büntetésként.
-Mi?… Nem a kecskék vagy lámák vagy mi, hanem Gaia hol van?
- Ja, ő a kabinjában, valószínűleg rendbe szedi magát.
Kiderült, hogy az ember nem bír egyedül lenni, viszont a növényekkel nem képes kommunikálni. Az ő rövid és viszonylag gyors életéhez ezek a létformák nem elég aktívak. Ezért különféle állatokat hoztunk mindenfelől, hogy ne unatkozzon, ráadásként pedig, hogy elfoglalja magát kicsit, neki kellett nevet választania is az állatoknak. Gaia, Nüx, Uranosz és Erebosz feladat volt összeszedni a megfelelő fajokat, amelyek az ember jólétéért kellettek. Nüx és Erebosz rögtön a főparancsnokságra ment, hogy jelentést tegyen a projekt és a két csodafa állapotáról, Gaia meg menet közben terhes lett Uranosztól. Khaosz ennek nem nagyon örült, de mit lehet tenni?
- Mégis, hogy fog nevet adni az állatoknak, ha egyszer semmihez se tudja hasonlítani őket?
- Majd sugallok neki.
A sugallás egy olyan eljárás, amivel az elmét könnyedén lehet befolyásolni. Hasonló a telepátiához, nem igényel különösebb koncentrálást sem, az egész rettentő egyszerű.
- Kíváncsi vagyok, a krokodilt hogy adod be neki.
- Krokodil nem lesz az Édenkertben. Csak olyan állatok, amiktől nem kell tartania.
- Mondanál pár ilyet? Én speciel egyet se tudok. Vagy az ismereteim hiányosak, de úgy emlékszem, hogy minden élő a létéért küzd, tűnjön bármilyen gyámoltalannak is.
- Az embert nem fogják bántani, ne aggódj.
- Ezzel arra célzol, hogy manipulálni akarod a tudatukat?
- Tudsz más megoldást?
- Igen, például tegyük be ezt mellé. – Egy rajzot adtam át Khaosznak, amit az éjjel készítettem.
- Ez egy oroszlán… és ez nem vicces! Mi ez a krumpli itt mögötte?
- Farkatlan oroszlán. Oroszlán-semmi-bojt, hogy egész pontos legyek.
- Az embernek nincs szüksége farokra, már láthattad a saját szemeddel is.
- Csupán egyetlen apró változtatás a genomjában, és máris fixálódna a probléma…
- Nem. Hm…
Nos, ezt a tervet nem sikerült keresztülvinni, pedig már előkészítetem mindent a beavatkozáshoz. Most szerelhetem le a műtőt, és dobhatom a kukába a géntérképet is. Közben eszembe jutott valami:
- Most nem azért, de végül is az embert csak embernek fogjuk hívni, vagy kap valami nevet is az alkotóitól?
Gaia adta meg a választ, aki időközben befejezte a szépészeti beavatkozást magán, és Uranosszal lépett az előadóterembe.
- Legyen Ádám.
- Miért pont Ádám? Miért nem Rudolf, vagy Epefalvihájasjános?
- Mert te egy kretén vagy, Loki. – Uranosz sosem nézett engem jó szemmel, ami miatt ott szúrtam ki vele, ahol csak tudtam. Elkönyveltem magamban ezt a megjegyzését is, eljön még az idő, amikor megtorlom ezt a beszólást. Láttam, itt ma már nem terem számomra babér, ezért a témához már nem szóltam többet hozzá. Viszont az állatok betelepítése érdekes mutatványnak ígérkezett, ezt nem hagytam ki.
- Ádám – a holovetítőn keresztül beszélt a főnök Ádámhoz (végül ez lett a neve, bezzeg ha nem az Olümposzon, hanem az Asgardi csillaghajón lennénk, akkor más lenne a felállás. Odin (aki testvérévé fogadott) biztosan valami normális nevet adna neki. Bár ő meg hajlamos a szentimentalizmusra, inkább az Æsiren kellene ilyen döntéseket hozni. Vilinek és Vének legalább van fantáziája. – Íme, teremtettem neked állatokat, hogy ne legyél egyedül. Adj nekik nevet, és őrizzed őket, akár a kertet, hogy szaporodjanak és sokasodjanak.
Ezzel el is volt egy darabig, de végül bekövetkezett, ami tulajdonképpen elkerülhetetlen volt. Mivel az állatok közül egyik sem hasonlított rá, így kezdett lelkileg összeomlani, és ezen a ponton már komolyabb cselekvésre volt szükség. Társ kellett neki, méghozzá azonnal.
Címkék: állatok
A kert
2011.01.10. 21:06
- Ez meg mi?
- Ez itt az ember.
- Arról volt szó, hogy a saját képünkre teremted, nem? Hol van a szárnya? Meg hol van a farka? Ezek nélkül úgy néz ki, mint egy korcs gnóm, ráadásul kisebb is, mint mi. Nem mondhatni, hogy mestermunka. Be voltál rúgva, amikor ezt összeeszkábáltad, vagy mi? Még jó, hogy a fejet nem felejtetted le róla.
- Van fogalmad róla, mekkora erőfeszítésbe került egyáltalán EZT megalkotni?
- Ha már nekikezdtél, miért nem csinálod meg rendesen? Hogy fog egyensúlyozni farok nélkül?
- Nem minden fajnak van szüksége farokra.
- Aha, pl. egy kígyó milyen frankó lenne farok nélkül. Jön, jön, kígyó, aztán még mindig kígyó, és ahol a kígyó végének kéne lennie, ott egyszer csak nincs semmi.
- Elég, Loki! Az ember egyensúlyozni fog farok nélkül is.
- No nézd csak, van keze? Akkor majd tud kalimpálni, de ettől még éhen hal. Kalimpálással nem lehet halat fogni. Hehe…
- Hm… te talán jobbat tudnál csinálni?
- Ennél még egy óvodás is jobbat tudna csinálni. De lényegtelen. Hol a szárnya?
- Nincs rá szüksége.
- Akkor hogy fog repülni?
- Sehogy. Majd megy a lábán.
- Azt akarod mondani, hogy arra kárhoztatod a teremtményedet, hogy GYALOG járjon a sárban? Mit járjon!? Csússzon-másszon, mivel még farka sincs, hogy egyensúlyozzon! Ezt nevezed te MŰ-nek? Ez egy hitvány fércmunka.
- Fejezd be, Loki! Mindenkinek tetszik ez az alkotás, csak neked nem…
- Hát azt kétlem, hogy Aphrodité tapsikol örömében. Vagy ha igen, az biztosan nem őszinte. Lehet, hogy utána meg sírva rohan a klotyóra okádni… oké, rendben, meg se nyikkanok ma már… csak azt az egyet mondd meg, hogy a náthás picsába fog EZ fölegyenesedni, egyszerűen nem értem. Vagy négykézlábas jószág lesz? Akkor viszont rossz felé hajlik a térde.
- Felegyenesedve fog járni, efelől biztos lehetsz. Most pedig mondd, hogy áll az Édenkert?
- Azzal minden rendben van, saját szememmel győződtem meg róla. Csak olyan növények vannak benne, amiket ha megeszik ez a faroktalan és szárnyatlan majomszabású teremtmény, semmi baja nem lesz tőle. Bár, szegénykém nagyon gyorsan vágyni fogja a halált, ha meglátja, hogy még a keruboknak is van szárnya, csak neki nincs… Ne nézz rám ilyen csúnyán, csak zárójelben említettem meg.
Végül az ember bekerült az Édenkertbe, mint a teremtés koronája. Szegény, annyira ostobára sikeredett, hogy fogalma sem volt róla, hogy ő tulajdonképpen egy szárnyatlan, faroktalan törpe gnóm, aki épphogy csak hasonlít a megalkotójára. De úgy tűnt, hogy ez nem zavarja. Persze a kecskét se zavarja, hogy ő kecske. Ám a kecske nem kapott értelmet. Az istenszabású majomember viszont igen. Épp jókor érkeztem, hogy halljam az „alkotó” és a „mű” közti párbeszéd utolsó néhány mondatát.
- … ez a jó és rossz tudásának fája, ez pedig az örök élet fája. Semmiképp ne egyél belőle, mert akkor meghalsz. A fákat érinteni sem szabad!
- És a többi?
Heh, gondoltam, a kis pondró épp csak kinyitotta a csipáját, de máris alkudozik. Jó móka lesz ez, már előre látom.
- Minden másból ehetsz ezért, csak e két fa gyümölcséből nem!
- Akkor miért vannak itt?
Ám választ már nem kapott a kérdésére, mert egy kicsit megdöccent az űrhajó egy napkitörés miatt, és elszállt a hologramos kapcsolat. Viszont én ott álltam az „Alkotó” mögött, és így nem térhetett ki a válasz elől.
- Szóval, minek kellett a kertbe tenni AZT a két fát? A hajón tökéletes biztonságban voltak, mesterséges fény, gravitáció, folyamatos öntözés, minden, amire csak szüksége lehet.
- Te is tudod, hogy szüksége van természetes környezetre ahhoz, hogy szaporodni tudjon. Az Édenkert tökéletes hely ahhoz, hogy hamarosan többtucat kis facsemete legyen belőle.
- Csakhogy van ám itt egy kis bökkenő. Mi van, ha az ember megeszi a gyümölcsöket?
- Nem fog enni a fák terméséből. Megtiltottam neki.
- De nem adtál választ a kérdésére: hogy miért vannak a kertben.
- Ez nem fontos, nem is kell tudnia róla. A tilalom áll, és ez a lényeg.
- Aha, vicces is lenne a magyarázat: tudod, drága kis pondró teremtményem, azért van itt ez a két fa, mert az egész kurva univerzumban nincs még egy hely, ahol élni tudna ez a fantasztikus növény. Te meg tulajdonképpen csak azért lettél teremtve, mert kurvára semmi más dolgunk nem volt végtelen űrutazásunk során, és hogy elüssük az időt valamivel, megalkottunk téged, akinek még szárnya sincs. Jut is eszembe: jól láttam, hogy két lábon járt a féreg?
- Haha! Ugye, megmondtam! Kishitű vagy, de megoldottam. Két lábon jár, és nem esik hasra.
- Még előtted sem, ha jól láttam…
- Vigyázz a szádra…!
- Jól van, csak mondtam. Viszont ha jól látom, neked tetszik amit műveltél…. illetve alkottál, már ha egy korcsot alkotásnak lehet nevezni…
- Menj a kapitányi hídra, és ellenőrizd a műszereket! MOST!
Ez volt tehát az ember behelyezése az Édenkertbe. A franc se gondolta volna, hogy tényleg sikerül egy működő, élő, érző teremtményt produkálni a sok sikertelen kísérlet után. Amelyik egyedi, nem pedig keverék, mint a raktárban heverő sok száz mindenféle kreálmány. Minotauruszok, hidrák, meg egyéb szörnyűségek… keresztezéssel és operációval kreált borzalmak. De a majomember működik, ez kétségtelen, bár a két fát ENNYIRE közel tenni hozzá szerintem hiba volt. Ebből még baj lesz…
- Ez itt az ember.
- Arról volt szó, hogy a saját képünkre teremted, nem? Hol van a szárnya? Meg hol van a farka? Ezek nélkül úgy néz ki, mint egy korcs gnóm, ráadásul kisebb is, mint mi. Nem mondhatni, hogy mestermunka. Be voltál rúgva, amikor ezt összeeszkábáltad, vagy mi? Még jó, hogy a fejet nem felejtetted le róla.
- Van fogalmad róla, mekkora erőfeszítésbe került egyáltalán EZT megalkotni?
- Ha már nekikezdtél, miért nem csinálod meg rendesen? Hogy fog egyensúlyozni farok nélkül?
- Nem minden fajnak van szüksége farokra.
- Aha, pl. egy kígyó milyen frankó lenne farok nélkül. Jön, jön, kígyó, aztán még mindig kígyó, és ahol a kígyó végének kéne lennie, ott egyszer csak nincs semmi.
- Elég, Loki! Az ember egyensúlyozni fog farok nélkül is.
- No nézd csak, van keze? Akkor majd tud kalimpálni, de ettől még éhen hal. Kalimpálással nem lehet halat fogni. Hehe…
- Hm… te talán jobbat tudnál csinálni?
- Ennél még egy óvodás is jobbat tudna csinálni. De lényegtelen. Hol a szárnya?
- Nincs rá szüksége.
- Akkor hogy fog repülni?
- Sehogy. Majd megy a lábán.
- Azt akarod mondani, hogy arra kárhoztatod a teremtményedet, hogy GYALOG járjon a sárban? Mit járjon!? Csússzon-másszon, mivel még farka sincs, hogy egyensúlyozzon! Ezt nevezed te MŰ-nek? Ez egy hitvány fércmunka.
- Fejezd be, Loki! Mindenkinek tetszik ez az alkotás, csak neked nem…
- Hát azt kétlem, hogy Aphrodité tapsikol örömében. Vagy ha igen, az biztosan nem őszinte. Lehet, hogy utána meg sírva rohan a klotyóra okádni… oké, rendben, meg se nyikkanok ma már… csak azt az egyet mondd meg, hogy a náthás picsába fog EZ fölegyenesedni, egyszerűen nem értem. Vagy négykézlábas jószág lesz? Akkor viszont rossz felé hajlik a térde.
- Felegyenesedve fog járni, efelől biztos lehetsz. Most pedig mondd, hogy áll az Édenkert?
- Azzal minden rendben van, saját szememmel győződtem meg róla. Csak olyan növények vannak benne, amiket ha megeszik ez a faroktalan és szárnyatlan majomszabású teremtmény, semmi baja nem lesz tőle. Bár, szegénykém nagyon gyorsan vágyni fogja a halált, ha meglátja, hogy még a keruboknak is van szárnya, csak neki nincs… Ne nézz rám ilyen csúnyán, csak zárójelben említettem meg.
Végül az ember bekerült az Édenkertbe, mint a teremtés koronája. Szegény, annyira ostobára sikeredett, hogy fogalma sem volt róla, hogy ő tulajdonképpen egy szárnyatlan, faroktalan törpe gnóm, aki épphogy csak hasonlít a megalkotójára. De úgy tűnt, hogy ez nem zavarja. Persze a kecskét se zavarja, hogy ő kecske. Ám a kecske nem kapott értelmet. Az istenszabású majomember viszont igen. Épp jókor érkeztem, hogy halljam az „alkotó” és a „mű” közti párbeszéd utolsó néhány mondatát.
- … ez a jó és rossz tudásának fája, ez pedig az örök élet fája. Semmiképp ne egyél belőle, mert akkor meghalsz. A fákat érinteni sem szabad!
- És a többi?
Heh, gondoltam, a kis pondró épp csak kinyitotta a csipáját, de máris alkudozik. Jó móka lesz ez, már előre látom.
- Minden másból ehetsz ezért, csak e két fa gyümölcséből nem!
- Akkor miért vannak itt?
Ám választ már nem kapott a kérdésére, mert egy kicsit megdöccent az űrhajó egy napkitörés miatt, és elszállt a hologramos kapcsolat. Viszont én ott álltam az „Alkotó” mögött, és így nem térhetett ki a válasz elől.
- Szóval, minek kellett a kertbe tenni AZT a két fát? A hajón tökéletes biztonságban voltak, mesterséges fény, gravitáció, folyamatos öntözés, minden, amire csak szüksége lehet.
- Te is tudod, hogy szüksége van természetes környezetre ahhoz, hogy szaporodni tudjon. Az Édenkert tökéletes hely ahhoz, hogy hamarosan többtucat kis facsemete legyen belőle.
- Csakhogy van ám itt egy kis bökkenő. Mi van, ha az ember megeszi a gyümölcsöket?
- Nem fog enni a fák terméséből. Megtiltottam neki.
- De nem adtál választ a kérdésére: hogy miért vannak a kertben.
- Ez nem fontos, nem is kell tudnia róla. A tilalom áll, és ez a lényeg.
- Aha, vicces is lenne a magyarázat: tudod, drága kis pondró teremtményem, azért van itt ez a két fa, mert az egész kurva univerzumban nincs még egy hely, ahol élni tudna ez a fantasztikus növény. Te meg tulajdonképpen csak azért lettél teremtve, mert kurvára semmi más dolgunk nem volt végtelen űrutazásunk során, és hogy elüssük az időt valamivel, megalkottunk téged, akinek még szárnya sincs. Jut is eszembe: jól láttam, hogy két lábon járt a féreg?
- Haha! Ugye, megmondtam! Kishitű vagy, de megoldottam. Két lábon jár, és nem esik hasra.
- Még előtted sem, ha jól láttam…
- Vigyázz a szádra…!
- Jól van, csak mondtam. Viszont ha jól látom, neked tetszik amit műveltél…. illetve alkottál, már ha egy korcsot alkotásnak lehet nevezni…
- Menj a kapitányi hídra, és ellenőrizd a műszereket! MOST!
Ez volt tehát az ember behelyezése az Édenkertbe. A franc se gondolta volna, hogy tényleg sikerül egy működő, élő, érző teremtményt produkálni a sok sikertelen kísérlet után. Amelyik egyedi, nem pedig keverék, mint a raktárban heverő sok száz mindenféle kreálmány. Minotauruszok, hidrák, meg egyéb szörnyűségek… keresztezéssel és operációval kreált borzalmak. De a majomember működik, ez kétségtelen, bár a két fát ENNYIRE közel tenni hozzá szerintem hiba volt. Ebből még baj lesz…
Címkék: édenkert
Kezdetek
2011.01.07. 21:08
- Teremtek egy földet.
- Minek?
- Minek?
Így kezdődött az egész. Hiába ágáltam ellene, hiába mondtam, hogy hülyeség az egész… Annyi rendszer van a galaxisban, minek még egy? De ennek aztán beszélhetek. Ez megy és csinálja. Hülye. „Ó, valami magasztos, valami fennkölt” – sipákolta magából kikelve, én meg elmentem hányni, gondoltam, mire visszaérek, majdcsak abbahagyja ezt a hülyeséget. De nem így lett. Egész nap ezen ügyködött. Mindenféle törmelékeket kellett összekaparni az űrből, és abból végül megalkotta a „nagy” művet. Föld. Hah… mintha nem lenne amúgy is elég belőle. De nem ez a legdurvább az egészben. Végülis egy bolygót összekaparni űrszemétből nem nagy kunszt.
- Nahát, ez kietlen és puszta vala, és setétség is vala a mélység színén.
- Nahát, miket nem mondasz. Mégis mit gondoltál? Az eddigi többezer galacsinkészítés során sem volt ez másként.
- Teremtek világosságot.
- Ne fáraszd magad, ott a Solaris, dobd bele az egészet, és pókerezzünk inkább.
- Csend! Ez most más lesz, mint a többi.
- Nohiszen… - azt hiszem, itt törhetett el valami az öregben, mert olyat tett, amit még soha: a póker szó hallatán csak legyintett, és egy halom kóbor gázból meg mindenféle bolygóközi hulladékból csinált egy új napot. A már meglévő hatvan kvadrilliárd másik nap mellé. Pályára állította az újonnan létrehozott földet, és elindult a kálváriám. Persze akkor még nem tudtam, mi az a kálvária, csak amikor Krisztus felcipelte a Calvaria-ra a keresztet, akkor lett elnevezve kálváriának, de mindegy. Akkoriban fosnak hívtuk az ilyen szituációkat. Az valahogy kézenfekvőbb volt. Szerintem most is az.
- Legyen mennyezet a víz közt… -
- És ki fogja tartani az eget?
- Majd Atlasz tartja.
- Képzelem, szegény hogy fog örülni neki.
- Az lényegtelen. Tartja, aztán majd megoldjuk valahogy, hogy magától is úgy maradjon.
- Ez most ilyen demó változat lesz?
- Lucifer, kussolj.
- Bocs, főnök, még nem vagyok Lucifer. Ezt a nevet majd a rómaiaktól fogom kapni, a latin Lux (fény) szóból eredeztetve, ami a Fényhozóra utal majdan. A görögöknél meg Prométheusz leszek. A nevem Loki, mint tudod. Hehe…
- Ha addig le nem nyesem a szárnyad, és ki nem hajítalak az űrhajóból.
- Á, nem teszel te ilyet. Túlságosan nyámnyila vagy ahhoz. Meg amúgy is kell a szakértelmem, nehogy véletlenül fejest ugorjunk egy fekete lyukba.
- Na, ne tarts fel.
Aztán napokig ezzel szórakozott. Frankón mondom, életemben nem éltem ennél nyűgösebb 35 000 évet. Úgy kellett mindenféle növényeket összevadászgatni az univerzum legkülönfélébb pontjairól. Banánt az Euritiáról, esernyőfát a Trigulinánumról, hogy csak a két legtávolabb eső galaxist említsem. És ezt nevezi ez a kretén hét napnak. Hah. Ki fogja ezt bevenni? A hetedik napon kiderült ez is. Alkotott valami humanoid féle lényt sárból. Por és víz. Hát ez hiányzott már, mint egy falat kenyér. Mintha nem lenne elég bajunk a Fravononikokkal, most még majd ezek miatt is aggódhatunk. És még nevet is adott a sárgolyónak: Tauri. A majomszabásúakat meg embernek hívja. Hol vannak ezek az embertől!?... Csupa szőr meg ilyenek.
A legdurvább az egészben, hogy a röpke harmincezer év alatt, amíg a világűrből összeszedtünk mindent, ami kellhet egy ilyen primitív fajnak a túléléshez, a sárgolyó elkezdett önállóan élni. Hajmeresztő óriás növényeket és nem kevésbé hatalmas állatokat nevelt. A bőrük olyan vastag volt, amit a lézerstukker is csak harmadik lövésre vitt át. Amikor visszaértünk, nem kis kárörömmel kérdeztem rá a nyilvánvalóra:
- Te komolyan azt hiszed, hogy ez a rakás majomszabású két percnél tovább életben fog maradni a szpinoszauruszok és tyrannosauruszok között?
- Majd megoldjuk. Keressünk egy olyan helyet, ahol egyelőre lerakhatjuk őket, mert így sose érünk a teremtés végére.
- Csak zárójelben jegyezném meg, hogy Pangea, a Tauri egyetlen kontinense gyakorlatilag teljesen egybefüggő szárazföldi terület. Kizárt, hogy van olyan része, ahol nincsen ezekből a húshegyekből.
- Nem gond, akkor robbantunk a kontinens közepén egy bombát, az majd széttolja tektonikusan az egészet, amitől sok kis kontinens alakul ki, a jelenleg honos állatok meg kihalnak.
- A picsába. Neked mindenre van valami ötleted?
- Haha! Csodálod ugye?
- Inkább azt mondanám, hogy ha ezt megteszed, azzal a saját pökhendiségednek állítasz majd szobrot. Kipusztítani őshonos fajokat csak azért, hogy a te kis kegyeltjeid szaladgálhassanak itt, hülyeség, és amúgy pazarlás is, már ami az elpusztuló életet illeti.
- Menj vissza a kormányhoz, és ne avatkozz a dolgaimba, Loki! Hacsak nem akarod életed hátralévő részét kazánfűtőként leélni.
Megtette végül. Elpusztította a bolygó saját ökoszisztémáját, és a saját kreténségét alkotta meg helyette. Még aznap jelentettem a parancsnokságnak, hogy mi a tényállás, de rám se hederítettek. Ez a politika. Így lett este, és reggel újra (röpke ötezer év), hetedik nap. És a hetedik ötezer éves ciklusban azt néztük, hogyan alakul ki az ember a majomból, hogyan kezdi felfedezni, majd elfoglalni a világot, amit tőlünk kapott.
