- Megjött Gaia az állatkerttel…
- Na végre.
- … vagy már szét is pakolta őket talán... össze-vissza magyaráz, főleg a lámákkal volt valami baja.
- Miféle baja?
- Valami köpködésről hablatyolt, amennyire ki tudtam venni a szavaiból; szemen köpték vagy ilyesmi. Sajnos úgy kellett röhögnöm, hogy a földön fetrengtem, így nem értettem pontosan, hogy végül is hol köpdösték meg a kis bestiák.
- Ez nem annyira vicces, szerintem. Hol van most?
- Az Andokba kerültek büntetésként.
-Mi?… Nem a kecskék vagy lámák vagy mi, hanem Gaia hol van?
- Ja, ő a kabinjában, valószínűleg rendbe szedi magát.
Kiderült, hogy az ember nem bír egyedül lenni, viszont a növényekkel nem képes kommunikálni. Az ő rövid és viszonylag gyors életéhez ezek a létformák nem elég aktívak. Ezért különféle állatokat hoztunk mindenfelől, hogy ne unatkozzon, ráadásként pedig, hogy elfoglalja magát kicsit, neki kellett nevet választania is az állatoknak. Gaia, Nüx, Uranosz és Erebosz feladat volt összeszedni a megfelelő fajokat, amelyek az ember jólétéért kellettek. Nüx és Erebosz rögtön a főparancsnokságra ment, hogy jelentést tegyen a projekt és a két csodafa állapotáról, Gaia meg menet közben terhes lett Uranosztól. Khaosz ennek nem nagyon örült, de mit lehet tenni?
- Mégis, hogy fog nevet adni az állatoknak, ha egyszer semmihez se tudja hasonlítani őket?
- Majd sugallok neki.
A sugallás egy olyan eljárás, amivel az elmét könnyedén lehet befolyásolni. Hasonló a telepátiához, nem igényel különösebb koncentrálást sem, az egész rettentő egyszerű.
- Kíváncsi vagyok, a krokodilt hogy adod be neki.
- Krokodil nem lesz az Édenkertben. Csak olyan állatok, amiktől nem kell tartania.
- Mondanál pár ilyet? Én speciel egyet se tudok. Vagy az ismereteim hiányosak, de úgy emlékszem, hogy minden élő a létéért küzd, tűnjön bármilyen gyámoltalannak is.
- Az embert nem fogják bántani, ne aggódj.
- Ezzel arra célzol, hogy manipulálni akarod a tudatukat?
- Tudsz más megoldást?
- Igen, például tegyük be ezt mellé. – Egy rajzot adtam át Khaosznak, amit az éjjel készítettem.
- Ez egy oroszlán… és ez nem vicces! Mi ez a krumpli itt mögötte?
- Farkatlan oroszlán. Oroszlán-semmi-bojt, hogy egész pontos legyek.
- Az embernek nincs szüksége farokra, már láthattad a saját szemeddel is.
- Csupán egyetlen apró változtatás a genomjában, és máris fixálódna a probléma…
- Nem. Hm…
Nos, ezt a tervet nem sikerült keresztülvinni, pedig már előkészítetem mindent a beavatkozáshoz. Most szerelhetem le a műtőt, és dobhatom a kukába a géntérképet is. Közben eszembe jutott valami:
- Most nem azért, de végül is az embert csak embernek fogjuk hívni, vagy kap valami nevet is az alkotóitól?
Gaia adta meg a választ, aki időközben befejezte a szépészeti beavatkozást magán, és Uranosszal lépett az előadóterembe.
- Legyen Ádám.
- Miért pont Ádám? Miért nem Rudolf, vagy Epefalvihájasjános?
- Mert te egy kretén vagy, Loki. – Uranosz sosem nézett engem jó szemmel, ami miatt ott szúrtam ki vele, ahol csak tudtam. Elkönyveltem magamban ezt a megjegyzését is, eljön még az idő, amikor megtorlom ezt a beszólást. Láttam, itt ma már nem terem számomra babér, ezért a témához már nem szóltam többet hozzá. Viszont az állatok betelepítése érdekes mutatványnak ígérkezett, ezt nem hagytam ki.
- Ádám – a holovetítőn keresztül beszélt a főnök Ádámhoz (végül ez lett a neve, bezzeg ha nem az Olümposzon, hanem az Asgardi csillaghajón lennénk, akkor más lenne a felállás. Odin (aki testvérévé fogadott) biztosan valami normális nevet adna neki. Bár ő meg hajlamos a szentimentalizmusra, inkább az Æsiren kellene ilyen döntéseket hozni. Vilinek és Vének legalább van fantáziája. – Íme, teremtettem neked állatokat, hogy ne legyél egyedül. Adj nekik nevet, és őrizzed őket, akár a kertet, hogy szaporodjanak és sokasodjanak.
Ezzel el is volt egy darabig, de végül bekövetkezett, ami tulajdonképpen elkerülhetetlen volt. Mivel az állatok közül egyik sem hasonlított rá, így kezdett lelkileg összeomlani, és ezen a ponton már komolyabb cselekvésre volt szükség. Társ kellett neki, méghozzá azonnal.
- Na végre.
- … vagy már szét is pakolta őket talán... össze-vissza magyaráz, főleg a lámákkal volt valami baja.
- Miféle baja?
- Valami köpködésről hablatyolt, amennyire ki tudtam venni a szavaiból; szemen köpték vagy ilyesmi. Sajnos úgy kellett röhögnöm, hogy a földön fetrengtem, így nem értettem pontosan, hogy végül is hol köpdösték meg a kis bestiák.
- Ez nem annyira vicces, szerintem. Hol van most?
- Az Andokba kerültek büntetésként.
-Mi?… Nem a kecskék vagy lámák vagy mi, hanem Gaia hol van?
- Ja, ő a kabinjában, valószínűleg rendbe szedi magát.
Kiderült, hogy az ember nem bír egyedül lenni, viszont a növényekkel nem képes kommunikálni. Az ő rövid és viszonylag gyors életéhez ezek a létformák nem elég aktívak. Ezért különféle állatokat hoztunk mindenfelől, hogy ne unatkozzon, ráadásként pedig, hogy elfoglalja magát kicsit, neki kellett nevet választania is az állatoknak. Gaia, Nüx, Uranosz és Erebosz feladat volt összeszedni a megfelelő fajokat, amelyek az ember jólétéért kellettek. Nüx és Erebosz rögtön a főparancsnokságra ment, hogy jelentést tegyen a projekt és a két csodafa állapotáról, Gaia meg menet közben terhes lett Uranosztól. Khaosz ennek nem nagyon örült, de mit lehet tenni?
- Mégis, hogy fog nevet adni az állatoknak, ha egyszer semmihez se tudja hasonlítani őket?
- Majd sugallok neki.
A sugallás egy olyan eljárás, amivel az elmét könnyedén lehet befolyásolni. Hasonló a telepátiához, nem igényel különösebb koncentrálást sem, az egész rettentő egyszerű.
- Kíváncsi vagyok, a krokodilt hogy adod be neki.
- Krokodil nem lesz az Édenkertben. Csak olyan állatok, amiktől nem kell tartania.
- Mondanál pár ilyet? Én speciel egyet se tudok. Vagy az ismereteim hiányosak, de úgy emlékszem, hogy minden élő a létéért küzd, tűnjön bármilyen gyámoltalannak is.
- Az embert nem fogják bántani, ne aggódj.
- Ezzel arra célzol, hogy manipulálni akarod a tudatukat?
- Tudsz más megoldást?
- Igen, például tegyük be ezt mellé. – Egy rajzot adtam át Khaosznak, amit az éjjel készítettem.
- Ez egy oroszlán… és ez nem vicces! Mi ez a krumpli itt mögötte?
- Farkatlan oroszlán. Oroszlán-semmi-bojt, hogy egész pontos legyek.
- Az embernek nincs szüksége farokra, már láthattad a saját szemeddel is.
- Csupán egyetlen apró változtatás a genomjában, és máris fixálódna a probléma…
- Nem. Hm…
Nos, ezt a tervet nem sikerült keresztülvinni, pedig már előkészítetem mindent a beavatkozáshoz. Most szerelhetem le a műtőt, és dobhatom a kukába a géntérképet is. Közben eszembe jutott valami:
- Most nem azért, de végül is az embert csak embernek fogjuk hívni, vagy kap valami nevet is az alkotóitól?
Gaia adta meg a választ, aki időközben befejezte a szépészeti beavatkozást magán, és Uranosszal lépett az előadóterembe.
- Legyen Ádám.
- Miért pont Ádám? Miért nem Rudolf, vagy Epefalvihájasjános?
- Mert te egy kretén vagy, Loki. – Uranosz sosem nézett engem jó szemmel, ami miatt ott szúrtam ki vele, ahol csak tudtam. Elkönyveltem magamban ezt a megjegyzését is, eljön még az idő, amikor megtorlom ezt a beszólást. Láttam, itt ma már nem terem számomra babér, ezért a témához már nem szóltam többet hozzá. Viszont az állatok betelepítése érdekes mutatványnak ígérkezett, ezt nem hagytam ki.
- Ádám – a holovetítőn keresztül beszélt a főnök Ádámhoz (végül ez lett a neve, bezzeg ha nem az Olümposzon, hanem az Asgardi csillaghajón lennénk, akkor más lenne a felállás. Odin (aki testvérévé fogadott) biztosan valami normális nevet adna neki. Bár ő meg hajlamos a szentimentalizmusra, inkább az Æsiren kellene ilyen döntéseket hozni. Vilinek és Vének legalább van fantáziája. – Íme, teremtettem neked állatokat, hogy ne legyél egyedül. Adj nekik nevet, és őrizzed őket, akár a kertet, hogy szaporodjanak és sokasodjanak.
Ezzel el is volt egy darabig, de végül bekövetkezett, ami tulajdonképpen elkerülhetetlen volt. Mivel az állatok közül egyik sem hasonlított rá, így kezdett lelkileg összeomlani, és ezen a ponton már komolyabb cselekvésre volt szükség. Társ kellett neki, méghozzá azonnal.
