- Pusztítsuk el az embereket, és ne foglalkozzunk velük tovább!

Időközben az emberek élték mindennapi életüket, a csillaghajókon pedig zajlott az istenek élete. Szinte minden hajón puccs és lázadás tört ki, így a titánok és titaniszok kora lejárt, az uralmat Zeusz vette át az Olümposz hajón, az Asgardi űrállomás vezetését pedig az Ász hajó legénysége és a Ván hajó legénysége közösen irányította, miután a hosszú és véres háborút sikerült békekötéssel lezárni. Gyakorlatilag mindenki mindenkivel harcolt. Ámon is megbukott, helyét Ré vette át, az emberek folytonosságérzetének fenntartása miatt meg is tartotta az Ámon előtagot a nevében.

Lassan helyreállt a rend a hajókon és az űrállomásokon, de abban nem sikerült egyezségre jutni, hogy az emberekhez hogyan viszonyuljunk. A többség, leginkább önös érdekektől vezérelve amellett állt ki, hogy az emberek mindennapjaiba az "isteneknek" beleszólása kell, hogy legyen. Azon kevesek, akik ellene szavaztak, végül nem tehettek mást, minthogy megváltoztassák véleményüket, de ők egy olyan szövetséget alkottak, amelynek fő célkitűzése az emberek életének jobbá tétele volt.

Ám míg köztünk a széthúzás, viszálykodás uralkodott, az emberek élték a saját életüket, elfordultak tőlünk, az isteneiktől, és a saját képükre kezdték formálni a Földet. Már nem törődtek velünk, kevesen tiszteltek minket, és a papjaik is korruptak lettek, akik a saját önző érdekeiket élték ki a hitbuzgalom mögé rejtve. Eljött hát az idő, hogy a döntésnek megfelelően ismét beavatkozzunk az életükbe. Voltak, akik egyszerűen az emberek teljes elpusztítását javasolták. Ám az emberek védelmére létrejött szövetség ezt szabotálta azzal, hogy kiválasztott egy embert, akit az emberiség megmentésével bíztak meg. Csatlakoztam ehhez a szövetséghez, egyrészt mert az én érdekeim is azt kívánták, hogy kihasználjam az embereket, másrészt a saját munkámat láttam lelki szemeim előtt végleg elpusztulni, és ezt nem nézhettem tétlenül. Kiválasztottunk hát néhány embert, és elmentünk hozzájuk.

- Noé, az isteneid úgy döntöttek, hogy elpusztítják a világot, mert már nem lelik örömüket abban az esztelen hedonizmusban, amit itt művelnek az emberek. Ám nem teljes az egyetértés, mi néhányan szeretnénk megóvni titeket. Sajnos a befolyásunk és a hatalmunk nem elég ahhoz, hogy megállítsuk őket, de nektek, néhány embernek segítünk megmenekülni. Ezért most építs bárkát te és a te fiaid, Sém, Khám, és Jáfet, és a feleségeitek és gyermekeitek is segítsenek. Válassz ki néhány tisztaszívű embert, és ők is segítsenek neked.

- De hogyan, Uram?

- Nagyon egyszerű. Gófer fából csináld, és szurokkal vond be a külsejét, hogy ne menjen be rajta a víz.

- Víz?

- Ja, igen, még nem mondtam, de özönvizet fognak bocsájtani a hatalmasságok a Földre, úgyhogy esőkabátot mindenki vigyen magával.

- Nem lenne egyszerűbb, ha elmennék a kádárhoz, és vennék egy hajót tőle?

- Nem, azok a kis lélekvesztők semmire nem jók. A bárka hossza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harminc sing. Megértetted? Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt. Minden világos?

- Ez irdatlanul sok fát igényel, és bizonyára tudod, hogy szegény ember vagyok...

- Hagyjuk ezt a sok hülyeséget. Itt egy láda arany. Költs, amennyit kell, vegyél meg mindent, gyűjts össze igaz embereket, és ők segédkezzenek neked. De! Figyelmeztetlek, bármennyi arany ios maradjon meg, azt hagyd hátra, egyetlen pengőt se vigyél megaddal a bárkába. Bízz bennem, mindent megadok neked, amire csak szükséged van. Az arany csak hátráltatni fog téged, és ezáltal te is odaveszel a többi csőcselékkel együtt. Megértetted amit mondtam?

- Igen, nagyúr.

- Akkor kezdj hozzá, és amint kész vagy, menjetek mind a bárkába, és ott várakozzatok.